Felsóhajtottam.
-Én nem kérek.
*Kicsit furcsa lenne ha Gabradiel kérne belőle. Bár a sárkányán nem csodálkoznék.*
Hátra néztem és még mindig gyanakodva néztem Gabradielre.

-Igen, indulhatunk. Viszont van egy baj, amit mindenképpen meg kell tennünk.
Tartottam egy kis hatásszünetet és felkiáltotta.
-Siessünk különben Terax-ék elmennek! Nincs ideje lazsálni! Ha most nem indulunk, akkor mikor?! Szóval gyerünk! Surá, csak menj előre.
Közben míg a válaszra vártam bekaptam egy egeret. Nagyon ízlet és rájöttem, hogy azért hiányzik még valami. Tej, egy kis tej hiányzik. Egy kis üveggel elővettem és egy szuszra megittam.
-Huh...Ez nagyon jól esett. Nos, indulunk?

*Szóval ők sem kérnek. Ezek szerint Vivere-nek tényleg furcsa ízlése van.*
-Persze, mehetünk.- válaszoltam vissza.
Azzal elindultam. Közben még egyszer elővettem a kardom és megnéztem.
*Még mindég fekete? Nem bánom, akkor egy kicsit lazítok.*
Azzal vissza csúsztattam a kardot a hüvelyébe és a lovagolásra koncentráltam.

//Bocs Gabradiel, azt vártam, hogy Vivere írjon.//

Láttam, hogy Gabradiel milyen tapasztalatlan a lovakkal.
*Remek! Csak ne lassítson le minket! Viszont ötleteket nem tudok neki adni, én ösztönösen tudok csak lovagolni, tudatosan nem*
A felhőket néztem lovaglás közben és vissza gondoltam a régi időkre.

Végre rendesen elindultunk. De valami nagyon nem tetszett. Gondolkodtam pár percet és rájöttem, hogy mi volt az. Nem más, mint a kengyel. Amint rájöttem mi a baj tudtam, hogy mit kell tennem. Rátámaszkodtam a lóra és előre ugrottam. Majd négykézláb futottam tovább.
-Na, ki bírja tovább?-kiáltottam hátra, egy kicsit gúnyosan
Még mázli, hogy macska vagyok és egy jó ideig bírni fogom.

//Üdv újra Vivere! Amúgy azt, hogy ki bírja tovább, a lónak mondtad?//

//Igen.//

//Oké kösz.//

Láttam, hogy Vivere leszáll a lóról és versenyzik vele. Odamentem hozzá.
-Látom nem szeretsz lovagolni. Szólj ha útban van mert akkor vissza hívom.- mondtam egy halvány mosollyal.