Láttam, hogy Assadar nagy bajban van, akartam volna segíteni, de az nem tett volna jót a falnak. Anyit tehettem, hogy a tűzre rá parancsolok, hogy ne égesse meg. Így is tettem.
-Parancs, tűz sárkány technikás, Assadar, meg nem égetése.-suttogtam
A tüzem így nem égette meg Assadart és nem is öli meg. Bár lehet, hogy eben az alakban nem ölné meg, de nagy sérülést okozna. Ekkor megindultak a lidércek. De nem a falnak indultak neki, ha nem nekem. Becsuktam a szemem és az auraérzékelésemet használtam. Ha nem nézek az arcukba, akkor nem tudnak lebénítani. De a karmaikkal nagyon megtudnak sebezni. Gyorsan körbe is vettek össze karmoltak. Ekkor a bal karomat végig húztam a bal kezemet rajtuk és leolvasztottam a karmaikat és az energiámat megnövelte. A lidércek meglepődtek. A falból óriás lángcsóvák csaptak fel és körbe vett minket. Gömb egyre szűkült a lidércek porrá égtek. Engem pont nem égetett meg. A gömb szétoszlott, de láttam, hogy vannak még bőven lidércek és démonok. Készültem a következő hullámra.

Készültem a támadásra, de láttam, hogy elvonul a sereg. Nem értettem. *Hogy lehet ez? Miért mennek el.* Majd ránéztem Assadara és láttam, hogy Gaius mögött van valaki. Nem tudtam rájönni, hogy ki az.
Leszálltam Assadar mögé és rákérdeztem.
-Ki ez? Mit keres itt? Assadar, válaszolj vagy te mond meg idegen, hogy ki vagy.-szólítottam fel
-Hogyan jutottál be? Válaszokat akarok, most.-üvöltöttem fel