Gabradiel

Hozzászólások száma: 11 Join date: 2011. Dec. 17.

Név:Gabradiel

Kor: 16

Nem: férfi

Város:Herost

Faj:ember,halál lovag és angyal keveréke

Felszerelés:Egy félig fekete és egy félig fehér kard, melynek a neve redemption. Az erejét még nem lehet pontosan ismerni.

Állatok:nincs

Küllem: Úgy körülbelül 193 cm magas, izmos vagyok. Hajam fekete, rövid. A szemem a kék, fekete és fehér árnyalatában pompázik. Általában fekete köpeny vagy valami könnyebb páncél van rajtam.

Jellem: Sokat vagyok szomorú, de olykor olykor boldog is tudok lenni. A barátaim mellet végig kitartok, és bármit megtennék értük.

Múlt: A múltam elég nagy ködbe van borulva. Már csak arra emlékszem, hogy kínzások és vallatások alatt tartanak. Sokszor már alig bírtam ki a vallatásokat. Néha a központi úr is jött hozzám, hogy lássa hogy állnak. Ám egy nap az egész megváltozott. Nem hittem a sorsban, de akkor amikor találkoztam azzal az emberrel nem tudtam, hogy a sorsom miatta fog megváltozni. Egy nap amikor egy újabb kínzást kezdtek volna el rajtam, a fal berobbant. Egy kis fiú a kardjával tartotta vissza a Központi urat.
- Egész erős vagy fiú.... állj hozzám és az én segítségemmel az egész világot uralhatjuk! - Mondta a központi úr. A fiú elmosolyodott.
- Sajnálom, de nincs kedvem a gonoszságot hirdetni! - Mondta majd egy nagy erővel elrúgta a központi urat. Láttam rajta, hogy fáradt. Hirtelen rám nézett, majd miután végig nézett rajtam, a mellettem levő őrre nézett. Miután leesett neki, hogy mi folyik itt, oda ment és elpusztította őt. Miután végzett rám nézett.
- Ha akarsz akkor velem tarthatsz, de ha akarod, akkor itt maradhatsz... - Suttogta. Könnyek gyűltek a szememben. Életemben először boldogan elmosolyodtam.
- Kérlek ments ki innen! - Mondtam neki. A fiú bólintott. Miután kiszabadított, hatalmas robbanást hallottam. A fiú arca elkomorult.
- Hihetetlen ereje van... még most is csak játszik velem, ha akarna könnyedén végezne velem... - Mondta, majd rám nézett.
- Ugye tudsz járni? - Kérdezte a fiú. Megráztam a fejem. A fiú sóhajtott, majd felvett. Azonnal elkezdett rohanni. Mellettünk a kép kezdett elmosódni, a levegő susogását is hallottam. Mögülünk robbanások és falak omlását hallottam. Végül úgy két perc múlva egy nagy kitört falnál álltunk. Előttünk nagy mélység volt. Ránéztem a fiúra.
- Most mit csináljunk? Ez zsákutca! - Mondtam neki. A fiú némán állt. Végül vad mosoly terült el az arcán. Rémülten ránéztem.
- Ugye nem... - Mondtam volna, de mire befejezhettem volna a mondatott, leugrott. Rémülten felkiáltottam, és becsuktam a szemem. Vártam, hogy mikor érünk érünk a végére, de úgy éreztem, hogy nem zuhanunk. Félénken kinyitottam a szemem. Elakadt a lélegzetem. Egy sárkányom ültünk. A fiú elmosolyodott.
- Látod bízhatsz bennem! - Mondta bátran. Boldogan elmosolyodtam, majd hirtelen minden elhomályosodott körülöttem. Elájultam. Egy nagy szobában ébredtem fel. Mellettem a fiú aludt egy székben. Körül néztem, majd ásítottam egyet. Életemben először nem kínzással ébresztettek fel. Egyszer csak, azt hallottam, hogy az ajtó kinyílt. Nagy nehezen felültem, de valaki megfogta a vállam, és lefektetett.
- Nem szabad felkelned, pihenned kell! - Hangzott fel egy furcsa hang. Nem ismertem, hogy milyen hang is ez, valamiért olyan gyengébb volt, és nem olyan férfias. Aki előttem állt az egy hosszú hajú furcsa lény volt. Ledöbbentem.
- Te még is miféle lény vagy? - Kérdeztem tőle. A lény meglepődött.
- Én egy ember vagyok, méghozzá nő. Nem láttál még nőt? - Kérdezte tőlem. Megráztam a fejem. Nem tudtam, hogy mi az, hogy "nő". A nő kért tőlem néhány, percet, majd egy nagy tál fura dologgal jött elő. Oda nyújtottam felém. Megszagoltam, majd valamiért a nyálam kicsordult. Megfogtam és elkezdtem elfogyasztani. Mennyei volt. Még soha sem fogyasztottam illyes fajta táplálékot. Úgy 10 perc múlva teli hassal elégedetten dőltem hátra.
- Köszönöm. - Mondtam, majd azt vettem észre, hogy mellettem a fiú nagyot ásít.
- Mennyit aludtam? - Kérdezte.
- Úgy 10-12 órát aludtál. - Mondta a nő. A fiú bólintott. Végül rám nézett, majd kezet nyújtott. Először nem értettem, hogy mit akar, majd végül rájöttem, hogy meg kell ráznom a kezét. Megfogtam, és megráztam.
- A nevem Assadar. Örülök, hogy találkoztunk! - Mondta boldogan a fiú, vagy is Assadar.
- Az én nevem... mi is üvöltöttek, miközben kínoztak?..... G...Gab...Gabradiel! - Mondtam boldogan. A fiú elmosolyodott.
- Örülök, hogy találkoztam... - Mondtam. A szememből könnyek csordultak ki a boldogságtól. Az életem, ekkor gyökerestől megváltozott.

5 hónappal később.

Sok mindent tudtam meg a világról. Vannak különféle lények, és vannak lányok. Az a lány akivel először találkoztam,Alalia volt a neve. Az idő gyorsan telt, és sokat mulattunk. Alalianak volt egy egy lánya. Dora volt a neve. Nagyon szép lány volt. Nem tudom, hogy Alalia tudott-e róla, de Assadar és Dora akkor jártak. Az életünk nagyon jó volt. Ám egyszer, minden megváltozott. Egy nap, amikor vásárlásból hazafelé tartottunk, a ház felől egy nagy tüzet láttunk. Elkezdtünk rohanni Assadarral és Doraval. Mind hárman ledöbbentünk. A központi úr és szolgái álltak előttünk. A központi úrnak a kezében Alalianak a torka volt. Alalia alig kapott levegőt.
- Szóval itt védted őket... - Mondta gonoszan. Assadar hirtelen előrántotta a semmiből a kardját. Meglepődtem, a kardja lángba volt borulva. Mielött oda ért volna a központi úrhoz, hirtelen valaki megállította. Neki is egy fura fegyvere volt, amin fekete tűz volt. A férfi elmosolyodott.
- Milyen jó, hogy újra találkoztunk.. - Mondta örömmel.
- Gaius, te talpnyaló! - Üvöltötte Assadar. Láttam Assadaron, hogy megölné, de végül is elcsúsztatta a kardját és tovább repült. A központi úr felemelte a kezét és Assadarra mutatott. Assadar hirtelen visszafelé kezdett el repülni. Dora már szaladt volna felé, de megállítottam.
- Nem szabad, túl veszélyes! - Mondtam neki. Közben azt láttam, hogy elhajítja magától Alaliat, és elkezdte püfölni Assadart. Mi eközben oda rohantunk Alaliahoz. Sok sebe volt de ezek nem voltak vészesek. Sajnos ez nem volt elmondható Assadarról. Sok sebe volt, és ezek közül voltak súlyos sérülések is.
- Add fel Assadar! Nem győzhetsz ellenem! - Mondta a központi úr. Assadar még csak meg se tudta sebezni.
- Soha! - Üvöltötte. Hirtelen a központi úr mögötte tévedt.
- Ha nem állsz mellém, akkor elpusztítalak! - Üvöltötte. A kard lesújtott. Mindenki döbbenten állt. Alalia Assadar és a központi úr közé ugrott. Alalia Assadar kezébe esett.
- Sajnálom.... nem tudtalak megvédeni titeket..... - Mondta majd lehunyta a szemét. Én, Dora és Assadar megkövülten álltunk. Assadar letette a földre Alalia testét. Szeméből folytak a könnyek. Körülötte tűz kezdet létrejönni. Ezután minden homályba fedett. Már csak arra emlékszem, hgy a központi úr üdvözölt a csapatában egy átok jellel a nyakamon. Azóta az ő szolgája vagyok... de egy nap megszabadulok tőle... és megkeresem a barátaimat.

//Sajnálom, hogy a vége ilyen gagyi lett, de nagyon álmos vagyok és nem bírok többet írni //

Téma: Re: Gabradiel Vas. Dec. 18, 2011 1:35 pm

Elfogadom, csak írj adatlapot. Kapsz +5 pontot.