-Gondolom neked sok ellenséged van. Szerintem a Föld országába indulok.
Elgondolkodtam. *Vajon kik utálják és merre akar menni? Na mindegy.*
-Induljunk. Persze nem muszáj velem tartanod. A Föld országában van ellenséged?
Ránéztem és tágra nyíltak volna a szemeim. Ha lenének, helyette becsuktam.

Éppen a fák alatt voltam és almákat szedtem a faágakon ülve. Nagyon vigyorogtam, nagyon finomnak tűntek. Fogtam párat és leugrottam. Fogtam az elsőt és beleharaptam. Közben eszembe jutott Gekkou. *Milyen kár, hogy ott kellet hagynom. De hát jó itt lenni. Talán találok itt valakit, aki segít edzeni. Olyan jó lenne. De van egy olyan érésem, hogy Kuraiial többet nem találkozunk.* Elkezdtem vigyorogni. Majd leültem fák alá és eszegettem a friss almákat.

Ép unatkoztam hát gondoltam kimegyek a parkba egyet sétálok.Hát fogtam a kardom felcsatoltam az oldalamra és elindultam. Útközben szokás szerint azon gondolkodtam hogy mi lehet a szüleim gyilkosával.
*Csak egyszer találkozzunk újra te rohadék és meghalsz.*
Mikor kiérek a parkba egy macska likantrólot látok egy fa tövében amint ép almát eszik. Rögtön felismertem hogy ez Vivere.
Oda megyek hozzá és köszönök.
-Szerbusz barátom.

-Szia. Almát vagy tejet? Miújság, mi szél hozott erre? Jó látni, rég láttalak. Kérdeztem már, hogy miújság?
Felálltam és felé nyújtottam egy almát. Majd megveregettem a vállát és ránéztem.
-Van egy kis halad? Bulcsu nagyon éhes és kérne egy kis halat.
Az ösztöneim felül kerekedtek rajtam és kölyök szemekkel néztem rá. Majd négykézlábra estem és a lábaihoz dörgölőzve elkezdtem dorombolni.
-Nos, van halad a számomra?

-Én is örülök hogy látlak de egyszerre csak egy kérdést.
*A viselkedésén is észre lehet venni hogy likantróp nem csak a küllemén.*
De az is igaz hogy rég láttuk egymást, én is hasonlóan boldog voltam csak nem mutattam ki.
-A kérdésedre hogy mi szél hozott erre, unatkoztam hát kijöttem a parkba egyet sétálni.
-Amúgy kösz az almát.
-És hal nincs nálam, de madarat szedhetek az égről.

-Madarat?
-Igen. Kérek, kérek.-felugrottam és megöleltem
-Kérek, kérek kérek. Majd megsütöm és megesszük. Nagyon szépen kérek.-mondtam lelkesen
Majd elkezdtem nyalogatni. Már megint az ösztönök. Hogy mindig felül kerekednek rajtam.
Elengedtem és figyeltem, hogy hogyan végzi el a műveletet.

Jó sok fa volt így gondoltam használom a láncos pokolfarkast.
-Catena infernum lupum- mondtam és megidéztem Farkast.
-Szegyünk le egy-két madarat.
Azzal felrohantunk mindketten egy-egy fára és ki-ki a maga módján meg próbált egy madarat elkapni. Én a karmaimmal és a kardommal ugráltam egyik fáról a másikra hátha elkapok egyet, még Farkas egy fát sajátított ki magának és várta az alkalmat hogy lecsapjon, de párszor ő is elhibázta. Végül Farkas kapott el egy szép nagy madarat.
-Szép volt kösz a segítséget Farkas- és vissza hívtam őt a kardomba.
-Tessék de a tüzet már te gyújtod meg.- mondtam Bulcsunak.

-Wow..madarak jönnek, nem is kis számmal. Remek. Madarat, madarat.
Leültem fogtam pár fát és követ és tüzet csiholtam. Alig vártam, hogy madarat egyek. Elvettem egy madarat és elkezdtem sütögetni. Annyira vártam, hogy kész legyen, hogy a nyálam is elkezdett folyni. Elővettem egy kis tejet és elkezdtem iszogatni.
-Tejet?-kínálgattam
-Vagy egér?
Majd felnevettem. Leszállt mellém egy kis rigó. *Nyam, nyam.* Gyorsan elkaptam és bekaptam.

-Tej jöhet de köszönöm egeret nem kérek, és ha lehet ne egyél meg minden vackot amit a földön találsz.
Lassan kész lett az első madár és raktuk fel a másodikat. Akkor észre vettem egy szép nagy madarat a mellettünk lévő fán, hát felugrottam és elkaptam, gyors fejbe vágtam és elkezdtem pucolni. De hirtelen eszembe jutott hogy ez a pár madár nem lesz elég nekünk.
-Ne hozzak valamit még mellé, mert szerintem ez kevés lesz kettőnknek?

-Hozhatsz valamit. Mondjuk egeret, halat vagy valami tejtartalmút. Remélem nagyon finom lesz a madár. Nagyon, nagyon, nagyon várom. Bocs, ha bosszantó vagyok. Tudod az ösztönök. Én nem tudok annyira uralkodni rajtuk. Mit is mondhatnék? Az ösztön az ami azzá tesz ami vagyok. A játékosság, a vadászat és fura szokások. De gondolom megértesz.
Lassan de biztosan sült a madár. Nekem tovább csorgott a nyálam. Közben elkezdtem inni egy kis tejet.
-Jut eszembe. Van nálam rántott egér. Kérsz?-kérdeztem mosolyogva

-Kösz nem én nem eszek egeret. De viszont akkor hozok valami halat, végül is legelősszőr azt kértél.
*Úgyis van egy tó a közelben majd fogok benne valamit.*
Azzal felkeltem és elindultam a tó felé. Amikor odaértem ismét megidéztem Farkast.
-Catena infernum lupum- és előjött Farkas.
-Zavarj össze néhány halat és ha lehet próbálj elkapni néhányat közülük.
Amint a vízbe ugrott Farkas a halak elkezdtek úszkálni össze-vissza.
-Umbrae rate- és pillanatok alatt egy nagy kupac halat tettem ki a partra.Farkast vissza hívtam és elindultam Bulcsuhoz. Mire vissza értem a madarak nagy része már kész volt.
-Talán ez már elég lesz kettőnknek Bulcsu.

-Halacska!-kiáltottam fel
Gyorsan felkaptam egy nagy adag halat és feltettem a tűzre. Néztem nyálcsorgatva ahogy sülnek a halak.
-Halacska, halacska, halacska.-mondtam izgatottan
-Sülj, sülj, sülj.-mondtam izgulva
-Annyira szeretem a halat. Imádom. Bár visszafoghatnám az ösztöneim.
Majd odamentem Drákonhoz és a lábaihoz dörgölődtem és elkezdtem dorombolni.

-Nyugi nem kell ennyire izgulni, amíg sül a hal addig hozzá láthatnánk a madaraknak.
*Elég furcsán köszöni meg.*
Azzal le is ültem és elkezdtem enni egy szárnyast.
-Ülj le te is és egyél egy madarat, vagy talán elment az étvágyad?
Mondjuk ezt eléggé furcsálltam volna.