-Rendben, felőlem semmi gond, de azért lehetőleg fogd vissza magad és ne támad meg a királyt, ha olyat mond ami nem tetszik. Nem akarok úgy járni, minta tűz királyánál. Tudod nem sok hiányzott, hogy az igazit megöld. Szóval csak óvatosan.
Meron a lábamhoz szaladt és elkezdett dorombolni. Úgy néz ki, hogy hiányoztam már neki.
-Szia! Nagyon hiányoztam?-kérdeztem miközben felvettem az ölembe.
-Igeen. Nagyon aggódtam és féltünk, hogy baj lesz. De örülök, hogy látlak és rendben vagy.
-Tényleg? Ennyire aggódtál miattam. De minden rendben van és te is hiányoztál nekem. Sajnálom, hogy elfeledkeztem rólad, de olyan jó, hogy itt vagy.
Miután elmondtam ezeket neki elkezdtem vakargatni a fülét. Rajtam és rajta is látszott, hogy örülünk egymásnak.

-Nem, nem mondtad.-mondtam vidáman
-Amúgy is nem kell dühösnek lenni. Ami történt az megtörtént. A démonok agyafúrt és gonosz lények. Mint láthattuk, egy egész országot meg tudtak változtatni. De szerencsére sikerült legyőzni és a királyt megmenteni. Elgondolkodtam azon, hogy Death csendben van. Körülnéztem, de nem találtam. Ezek szerint lelépet.
(Sajnos nem tud aktívan a játékban részt venni Death Oi.)
-Nos, akkor, hogy is lesz?

//Bocs, hogy nem írtam. Nagyon belefeledkeztem abba, hogy táltos lettem.//

-Rendben, induljunk.-mondtam széles mosollyal az arcomon
Kimentem az ajtón és intettem, hogy kint megvárjuk őket. Meron felmászott a vállamra, Diabolic meg rovarrajként kirepült és kint összeállt. Hirtelen átálltam komolyba. A társaim is észlelték ezt és elkezdtek mosolyogni, ettől én is vidámabb lettem. Meron rögtön elkezdet dorombolni. Ekkor elég hangosan elnevetem magam.
-Kész vicc, annyit se látok, mint vak az ablakon, de azért mégis érzem, hogy mosolyogtok. Olyan jó.
Hirtelen éreztem valamit magam mögül. Mint ha egy lidérc lett volna, de amikor megfordultam nem volt ott semmi. Furcsáltam is a dolgot, de nem törődtem vele és elkiabáltam magam.
-Assadar, gyere már!