név: Assadar
Kor: 16
Nem: Férfi
Faj: Félig ember, félig angyal.
Város: Herost
Felszerelések: Egy különleges kard, mely képes tűz formát felvenni.(úgy is nevezik, hogy tűz kard)
Állatok/társ: Egy Shira nevezetű tűz sárkány, aki vigyáz rá.
Küllem: Erős, izmos test, 190 cm magas, rövid, barnás haj.
Jellem: Kedves, segítőkész személyiség. Szereti az embereket és általában mindenkiben megbízik. A vámpírokat halálosan gyűlöli.
Múlt:
A nevem Assadar. Mióta az eszemet tudom, egy sárkánnyal élek. Nem emlékszem, hogy mi történt az előtt, de amire utoljára emlékszem az az, hogy Shirával a sárkányommal alszom, anyámra és apámra nem emlékszem. Ez 5 éves koromban volt. 10 éves korom óta, állandóan vándorlunk, ugyanis ahol megszállunk általában elég hamar lerombolják. Emlékszem, hogy éppen egy tűz nekromata faluba szálltunk meg és egy ideig ott szálltunk meg. Ott ismerkedtem össze egy öreg tűz nekromatával, ki vállalta azt, hogy engem tanítson a tűz nekromanciára. Később kiderült, hogy nagy tehetségem volt hozzá, hogy szinte állandóan csak tanultunk, szinte nem is aludtunk semmit. Sokat bohóckodunk és jól éreztük magunkat egymás mellet. Úgy éreztem, hogy végül megtaláltam a helyem, végre van családom. Ám egy nap minden megváltozott. 11 évesen egy csapat vámpír támadta meg a falut. Hirtelen történt az egész, a tűz nekromaták nem is tudtak idejében felkészülni. Sokan próbáltak menekülni ám legtöbbjét elkapták. Én az öreggel menekültem, ki hátulról védett. Egyszer csak a hátára ugrott egy vámpír és elvágta a torkát a szemem előtt. Úgy éreztem, hogy a világ ketté törik számomra. A vámpírok körbevettek. Élvezték, hogy láttak szenvedni. Végül, az egyik meg akart ölni, ám ekkor tüzes lángcsóva terült el rajta. A semmiből elő ugrott, néhány tűz nekromata és lemészárolták a vámpírokat.
- Úgy látszik, hogy elkéstünk! A túlélőket vigyük magunkkal a városba! - Mondta az egyik tűz nekromata. Ekkor úgy éreztem, hogy valaki keményen hasba ütött és elájultam... Mikor felébredtem egy tűz nekromaták katonai táborában ébredtem. Pár nap múlva, mikor már felépültem, választhattam: Vagy elmegyek, vagy pedig itt maradok és megtanulom a tűz nekromanciát. A maradást választottam. Az 5 év alatt sokat, tanultam és küzdöttem. A sárkányom Shira soha nem bocsátott meg magának, hogy akkor ott nem volt ott, így soha nem mozdult el mellőlem. Végül 16 évesen úgy döntöttem, hogy ott hagyom a tábort és saját utat kezdek. Mikor kiléptem tudtam: Elkezdődött az új kalandom....
Téma: Assadar előtörténet 
Pént. Aug. 19, 2011 7:30 pm
